Manapság arra döbbenek rá, napról napra egyre jobban es jobban hogy azok a dolgok amik léteznek a világunkban, amit magunk hozunk létre, magunk vagy közösen. Bár nemigen van nekem olyan hogy magunk...hogy a "saját" zűrzavarunkat "észre vegyük a tükörben" es természetesen ujra alkossuk a tükörképet ami egy folyekony kristályos felület ami tudatunk, érzelmi világunk, elménk, igen élénk illóziórikus élménye. Nagyon figyelmessen csendben észre vehető az hogy mi ez. Ki van ott. Kik vagyunk. Ki vagy! A lényeg, hogy annyira élénken él ez a világ az érzékeinknek, hogy minden félelmet, szenvedést elpalástolunk spiritualis, materiális, es kettő dolog között található tevékenységekkel. Neha en is. Pedig elég figyelni. Minden ott van előttünk. A tükörben. Amit a sarki fűszeres boltos csinál. A szomszéd ricsaja. Az ugató kutyás ember. A türelmetlen autós. A lázadó rongáló emberek es természetesen a sok mosolygós segítő is a mindennapokban. Szerintem a kérdés hogy szeretünk vagy nem. Magunkat szeretjük e amikor kiöntjük a kávét az irodában. Vagy amikor megbántunk valakit. A válaszok bennünk vannak. Nem kell sehova menni. Ugy van bennünk hogy a másik ember segít hozza. Amig azt hisszük hogy emberek vagy tanfolyamok által békére es boldogságra lelünk addig még hosszú utat járunk be. Ugyhogy csak figyelj magadra Kövesd a szíved.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése