Megálló

Figyeld meg cselekedeteid. Elkulonultseg vagy az egész részeként működsz? Hogyan létezel? másokkal együtt érzed magad vagy ön magaddal külön? Boldog akarsz lenni másoktól függetlenül? Élni akarsz.másoktol, impulzusoktol elzárt abban? Vedd fontolóra egy sejt meddig élhet az asztalon a szervezettől elválasztva. Egy csepp víz, meddig marad cseppként a létezésben a tengertől különválasztva? Hamar átalakul mindkettő.. 

Amíg abban a hitben élsz hogy akiket látsz, érzel, tapasztalsz magad körül, nincs közöd hozzájuk, addig belső mély boldogtalanság fog kínozni. Üresség. Mert belül legmélyén a lelked tudja amit nem akar az ego elfogadni. Hogy nem vagy Egyed-ül. Amikor elfogadod a tényt hogy mindenki te vagy. Mindenki Az. Akkor érezni fogod a határtalan teljességet. Érezni fogod a szívedben, hogy nem te vagy a világban. A világ benned van. Mi vagyunk a világ. Az élet. A mindenség. Úgy ahogy egy virág homlokán hordozza a teremtés mindenségét. Minden lenyomata ott van, egyetlen fa levelében. Egyetlen rózsa szirmában. Ha hagyod magadnak, hogy meglásd. Keresed önmagad. Keresed az utat. Bejarod a világot. Elhiteted magaddal hogy rengeteg dolgot kell tenned... Hogy valahova el juss. De ahova el jutsz ott is olyan leszel mint akkor amikor indultál. Kereső. Mint aki előtt van egy répa boton lógatva. Reménykedve, hogy eléri. Bolygó hollandi... Minek a tevékenység? Minek a zarandoksag? Minek a gyakorlatok? Akit keresel mindig veled van. Nem előtted, mint a répa. Mikoron minden benned van. Az egész. Amíg körbe körbe futkosol addig magadat kergeted. Amíg abban a hitben éled az életed hogy menned kell. Menni fogsz. Nincs semmi sehol. Rajtad kívül.. Csak AZ van. Bennünk. Egymásnak tükrözzük folyamatosan. Hogy ez a VALÓSÁG. ITT. MOST.