2014. november 4., kedd

Mi vagy mások vagy egyek

A minap azaz érzés jelent meg bennem vagy ebben a testben amit gondviselek, hogy. Feszült. Remeg. És szorong. De miért mikor semmi okom rá. Nem is volt. És nincs is nagyon miért. Szóval megláttam a térben lévő kis részecskéket. Amík átitatták ezt a testet vagy az idegrendszerét. Felfedeztem hogy ezeket a kis rezgéseket amik a részecskék finomabb lényege, felfogom és átélem mi több komolyan hatással van erre az idegrendszerre mint amikor piszkálsz egy csigát bottal. Csák kevésbé nyilvánul meg a szilárdabb rétegekben. Úristen. Ezzel mi legyen? Mi a fene ez a sok rezgés. A boldogság alapállapot az kevésbé szembetűnő. Hozzám képest kevesebben felszabadultak. Ott inkább az általam kibocsájtott rezgés járja át a környezetet. És ezért szeretnek is a környezetemben lenni. De én erről nem igazán tudok..vagy nem azért csinálom. Másik.... Nagyon fontos megfigyelés. Tegnap táncon a felszabadultság állapotát előidéző helyek szituációk felől érdeklődött a tanár. Én a természetet mondtam. Majd ezt követően mondta hogy az a teljesség állapota ha minden helyzetben felszabadult állapotban vagyunk. De akkor miért feltételezi hogy nem vagyunk felszabadultak? Mert ő nem az. Basszus felfogjatok hogy a legkedvesebb segítség is onnan ered hogy feltételezi hogy nyomi vagy de xy segít hogy rá jöjj nem vagy nyomi. Ezzel saját egoja duzzad. Ezt képletesen írom.. Nyilván senki nem nyomi. De a feltételezés magában hordozza azt hogy valami van amin kell változtatni. És a tisztátalan zavarodott elme korlátozottságát vetíti tovább. És sok ember elhiszi vagy elkezd gondolkozni hogy uhh akkor én kivagyok? Talán nyomi. Vagy atya ég dolgoznom kell magamon... Nem kell dolgozni. Meg állás a teljesség most van. A tökéletesség az isteni mivoltunk. Most. Ez a trükk. Hogy semmit nem igényel. Pláne nem KELLést. Mint amikor valaki olyat tesz ami másoknak észbontó, pusztán mert nem is gondolkodik el azon hogy nem lehetséges.. Mondjuk végtag visszanönesztés.. de rájöttem, hogy nekem egyáltalán nincs megkötve pusztán a természethez a felszabadultság sőt rájöttem hogy a felszabadultság fokát esetenként másokhoz igazitom. Miért? Mert amikor valójában felszabadítóan élek mások érzéseit is kicsit megérzem s megjelennek bennem. vagyis attól kezdve hogy dejo addig bezárólag hogy ezt nem kéne.Grrr. A konvenciók. Merjek szabad lenni. Lehet. Megengedett. Ez aztán tovább árad. És persze a másik érzése nem segít amikor az váltja ki belőlük hogy huuhhuhuu ez tök jó de félelmetes. Vagy mi az hogy ez itt és most így viselkedik :) de nyilván ezek mind az én asszocioacioim. :) szóval minden lény tökéletesen tiszta. Csak az elődeink és a társadalom elkoszolja a tiszta lény tiszta áradását..kell egy hely ahol tiszta emberek nevelik tisztán a felcseperedő embereket lelkeket. Hála. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése